A férfi öltöny kialakulása a 18. századtól

A francia forradalom után a selyembe-bársonyba öltözött nőies férfiideál eltűnt, helyét átveszi a gentleman. A gentleman kifogástalan eleganciával, visszafogott ízléssel öltözködik, egyre inkább egyeduralkodóvá válik a mai értelemben vett öltöny, gyapjú alapanyagból.

Anglia vezető szerepet tölt be a férfiak öltözködésében – ami nem véletlen, hiszen az öltözködését determinálja az ország hidegebb, nedves éghajlata, mely kedvez a juhtenyésztésnek, a gyapjúból készült textíliák előállításának. A szabás tökéletességére helyezték a hangsúlyt, mely még a részletekben is megmutatkozott: minden úriember szabónál, méretre készíttette szezonális öltönykollekcióját. 

A jól öltözött úr minden ruhadarabja művészi igényességgel készült; a divatficsúr a dandyk mintaképe, akik órákat töltöttek öltözködéssel és páváskodással. Az 1800-as évek direktóriumi férfi viselete testre szabott, sötét színű frakkból és rövid, színes selyem vagy szövet mellényből, valamint lábra tapadó, sárga vagy fehér, magas derekú térdnadrágból állt. A kabát derékszabás nélküli, derékban láttatni engedi a nadrágkorcot. Az ing fehér, magasra ívelő, keményített állógallérral készül, mely alatt többszörösen megtekert és csomóba kötött, sálszerű fehér selyem nyakkendőt viseltek – ennek megkötését tanfolyamokon, vagy könyvekből sajátíthatták el az igényes urak. Az évszázad fordulóján Angliából – a fázós embereknek köszönhetően – új kabátformák is divatba jöttek, ilyen volt a lovaglókabátból hétköznapi viseletté vált, bokáig érő, nagy galléros riding coat – franciásan redingote, magyarul redingot, a derékig érő spencer, illetve a több vállfodorral ellátott köpeny, a carrick. A mellény ugyan még mintás, de nem kevésbé igényes: hímzett selyem vagy bársony, igazi luxuscikk. Az új évszázad első éveiben, az empire idején a frakk és a pantalló – a térdnadrág egyre kevésbé volt jellemző – sötét színű gyapjúszövetből készült, vagy Goethe híres hősének, Werthernek a viseletét utánozva a kabát kék, a mellény és a bőrnadrág pedig sárga színű volt. Az angol éghajlat mellett a kabátokról sem lehetett elfelejtkezni.

A  XIX. század tízes éveiben egyre szembeszökőbb változások álltak be az életfilozófiában és így a férfi viseletben: a biedermeier-kori férfi megbízható, tisztességes családapa – a hiú dandy figurája már a múlté.

Ruhadarabjai változatlanok, ezek stílusa azonban disztingváltabb lett, főleg színét veszti el. A változatosabb, mintás, magasan záródó mellénnyel viselt frakk, és az ehhez viselt világosabb, hosszú nadrág vált általánossá, fehér inggel és sálszerűen megkötött nyakkendővel. Ugyanakkor elterjedt a redingot térdig érő változata, a szalonkabát vagy gérokk is, és a hétköznapokon elkezdte felváltani a frakkot. Ennek formája az 1830-as években emlékeztetett a nők homokóra alakjára: deréknál erősen szűkített, onnan azonban bővülő volt, és még felsőkaron enyhén puffos ujjai is ezt a sziluettet mutatták. A kabát mellkasnál erősen vattázott, domború volt, a derék karcsúságát a férfiak is fűzővel tudták elérni. A ruhák színei egyre sötétebbé váltak: divatos volt a sötét- vagy szilvakék, a dohánybarna vagy az üvegzöld, a sötétszürke és természetesen a fekete. A nadrág hasnál rakásokkal bővül, azonban lábszárnál hosszú szűk szárú, ráborul a lábfejre, talpalóban végződik. Az ing gallérja még magasabbra ível és keményített: nem véletlenül nevezik Vatermördernek, azaz apagyilkosnak – egy korabeli történet szerint egy ifjú, mikoron megölelte apját, ledöfte divatos gallérjával. A férfiak haja kissé hosszabb, hullámos, fejükön továbbra cilindert viseltek.

A XIX. század folyamán az öltöny és gérokk uralta a férfigardróbot. A mellény, a háromrészes öltöny kelléke, mely a XIX. században elengedhetetlen, ugyanakkor nagyon kedvelt ruhadarab volt, fokozatosan eltűnt, csupán a hivatali viseletben tűnt fel. A férfiak öltözködésének alapvető formái, és egyszerűségre, visszafogottságra törekvése máig sem változott. A XIX. században kialakult öltöny az egyszerű szabásnak és anyagoknak köszönhetően kényelmes viseletnek bizonyult. Az elegancia a részletekben mutatkozott meg – a tökéletes szabásban, a gyapjúszövet finomságában, és az öltözék-kiegészítők mívességében. Az öltöny szabásvonala mindig párhuzamosan haladt a hölgyek szabásvonalaival: lazábban omlik vagy szűkítőkkel simul viselőjére. Sok régebbi öltönytípus átalakul vagy eltűnik.
A XX. századi szabások sokat változtak, s követték a hölgyek divatirányzatait. A húszas évek elején a zakó dereka kissé magasabbra került, de már 1922-ben visszatért a természetes helyére. 1926 körül a lezserebb, derékban nem, vagy alig szűkített zakó a divat. Az ehhez viselt nadrág egyenes szabású, csőszerű volt. Az 1930-as években a blézer szűkebb, alkalmazkodva a hölgyek keskeny sziluettjéhez. A harmincas években Fred Astaire és az elegáns urak voltak divatban: hófehér dinner jacketek jelentek meg. A 40-es évekig a férfiasabb, katonásabb ideálnak megfelelően a vállak kiszélesedtek, és vattázást kaptak, a derék változatlanul bő. 1940 körül fokozatosan eltűnt, vagy mellékszereplővé vált a XIX. század néhány tradicionális ruhadarabja, például a gérokk, azaz szalonkabát vagy a cutaway, melyek a ceremoniális világba száműzettek, ma az esküvők továbbélő kellékei. Helyüket hétköznapra a sötét öltöny, este a kényelmesebb szabású szmoking vette át az elegáns rendezvényeken, a frakk csak néhány, exkluzív alkalomra megfelelő. A felsőrésznek megfelelően a nadrág is kissé szélesebb, egyenes szárú lett. A szabadban töltött szórakozás miatt egyre inkább a kötött pulóver veszi át a blézer helyét, új szabású blézerek, dzsekik jelennek meg és egyre elfogadottabbá válnak a városi hétköznapokon is. Az ún. szvetter, és a sportosabb viseletek általánosságban is egyre nagyobb szerepet kaptak, a ruházat egyre lezserebb, etikettől független lett. Az ingek között még mindig a fehér a jellemző, de már a színes is egyre gyakoribbá vált, a mintás ingek a szabadidős tevékenységek öltözékeiből átszivárognak a városi zakók alá. A kabátok közül a korábbi paletot megmaradt, formája a zakó szabását követte. Az eredetileg katonai esőkabátként szolgáló praktikus trench-coat, valamint az ulster is ekkor lett divatos és közkedvelt. A kiegészítők közt a nadrágtartó helyét átvette a bőrből készült öv vagy nadrágszíj, a lábbeliknél pedig a magas szárú- helyett a félcipő terjedt el. 

Fejükre a férfiak a korábbi cilinder helyett filckalapot, vagy különböző sapkákat tettek – legkedveltebb a puha, kerek micisapka volt. A férfiak öltözködésében az 1950-es évektől kezdve az öltöny az elegancia alapja, utoljára indít offenzívát az eleganciáért: szabása klasszikus, gyakran duplasoros gombolású, azonban az elsősorban Amerikából érkező új, sportos stílus egyre több követőre talált Európában is és elsöpri a finom ízlésvilágot. A nőkhöz hasonlóan – egyre több irányzat élt párhuzamosan a férfiruhák divatjában, megjelennek a szubkultúrák és azok szinte uniformizált viseletei. Az öltönyös úriember régebbi kiegészítő kelléke, a kalap is eltűnik – esetleg kabáthoz, télen hordják az elegánsabb urak.

A háború után a konzervatívabb réteg a vattázott vállú zakót hordta egyenes szárú nadrággal, a fiatalok azonban radikálisan újítanak. Az ún. jampik szűkítés nélküli, derékig érő, magasan záródó zakót, bokáig érő csőnadrágot, színes inget és madzag-vékonyságú nyakkendőt hordtak, hajukat zselézve, hátrafésülve hordták. A tánchoz elengedhetetlen gumitalpú cipő egészítette ki megjelenésüket. Az ötvenes évek végén, hatvanas években az ifjúság ideálja James Dean és Marlon Brando volt, így nem csoda, hogy öltözetükben is a farmer és a kigombolt, lazán hordott ing, vagy az ujjatlan „izompóló”, T-shirt, vagy a közkedvelt rövid ujjú póló vált általánossá. Az ing helyett blézerrel viselt garbók is ekkor kerültek át a férfiak ruhatárába. 
Emellett a nosztalgia jegyében néhányan, az ún. „teddy-boyok” visszanyúltak nagyapáik stílusához, és jól nevelt „úrifiú” benyomását próbálták kelteni. Ehhez burlington-kockás kötött mellényt viseltek vagy a jellemző matróz- vagy a college stílus jegyeit és színeit alkalmazták. Az 1960-as években Pierre Cardin megtervezte a gallér nélküli zakóját, de a kínai vezetőről elnevezett Mao-öltöny is divatos volt – mindezek a hagyományos öltöny formáit aktualizálták. Jellemző álló nyakú elegáns öltöny a hosszított fazonú, ún. ghillie nyakú vagy Nehru (indiai) típus. Az 1970-es évek disco-lázára jellemző a színes férfiöltöny, hegyes gallérú, hasig kigombolt inggel és széles szárú nadrággal, John Travolta stílusában. A stílustörés divatját az 1980-as évek Jacko-stílusa mutatja be igazán: Napoleon-stílusú bőrkabáttal, rövid csőnadrággal. Elton John lurexes blézerei, zsabós ingei is nagy hatást gyakorolnak az urak öltözékére, visszacsempészve  a XVII. század pompáját.

Az utóbbi évtizedekben alkalomtól és társadalmi rétegtől függően több stílus megfér egymás mellett. A business öltözék alapja a fazonban, színben, kiegészítőkben szezonálisan megújuló, mégis klasszikus öltöny. A casual viselet alapja a farmer- vagy kordnadrág, hozzá flanell inggel vagy T-shirttel, pulóverrel, szövet blézerrel vagy dzsekivel. A lázadó ifjúság a punk, hip-hop, deszkás vagy hippi stílusban éli meg a trendeket, de a virágos vagy színes ingek, színes sportcipők, felhajtott ujjú blézerek pólóval is megengedettek manapság, melyeket  Don Johnson és Tom Selleck vezetett be. A XX. század végén már megjelentek az uniszex stílusok, sőt a metroszexuális, a korábbi dandykre, piperkőcökre hasonlító divattudatos urak trendje is, amikor szinte a lányokéval azonossá válik a fiúk megjelenése. A szmoking és frakk továbbra is minden úriember szekrényében otthon érzi magát, azonban a cutaway és gérokk már csak kivételes alkalmakkor kerül elő, elsősorban a kölcsönzőkből.                                                                                                           

Ezeket viselték a férfiak a 80-as években

A zöld és lila öltönyök tökéletesnek bizonyultak érettségikre, partikra, akár egy randira, egyszóval bárhova. Öltöny divat a ’80-as években.

Egy stílus a 80-as évekből, amelyre azóta sincs magyarázat. Ez a korszak a zavarba ejtő színekről és a túlságosan nagy méretekről ismeretes: a lélegzetelállító zöld és a püspöklila zakók mellé ugyanolyan pantalló is dukált, és a furcsa mintákkal díszitett nyakkendő már csak hab volt a tortán mindazoknak, akik szerették volna kifejezni színes egyéniségüket.

A bő szabású, vállban feltünően széles zakókban a legtöbb férfi úgy nzéett ki, mintha nem talált volna más méretet az öltönyüzletben, csak 66-osat.

Óriási vőlegény öltöny választék a HEILEMANN Öltönyházban

2021-ben a tökéletes vőlegény öltöny kiválasztása komoly fejtörést okozhat minden férfi számára. A HEILEMANN Öltönyház lelkes szakemberekből álló gárdája minden évben az aktuális divatnak megfelelő kollekcióval áll az Ön rendelkezésére, legyen az akár egy üzleti vagy egy WILVORST ceremónia öltöny.

Férfi öltönyök választéka
Egy sötétkék darabbal nem tévedhet a vőlegény

Ezeket most Ön is megtekintheti az öltönyház honlapján. Mivel minden hozzájuk betérő vőlegénynek az optimális öltözetet szeretnék összeállítani, ezért fontos a széles és magas minőségű választék. Biztosak vagyunk benne, hogy mind anyagában, mind színében és stílusában sikerül megtalálni az Önnek megfelelő öltözetet és a hozzá illő kiegészítőket.

Természetesen nemcsak a leendő férj ruhájára gondolnak, hiszen a vőlegény és az örömapa is beszerezheti a számára megfelelő viseletet. Álmodjon nagyot és nézzen körül a Heilemann vőlegény öltönyök oldalán! Nincs más dolga, mint az oldalon lévő kollekciók közül kiválasztani azokat, amelyek elnyerik a tetszését, majd megvitatni a választást a párjával vagy a szülőkkel. Ezt követően, már kézzelfoghatóvá válik az álma. Ne felejtse, az öltönyház Budapest 4. kerületében a hét minden napján nyitva tart.